Az izraeli titkosszolgálat, a Moszad évtizedekig járt nyolc náci háborús bűnös nyomában, de csak az üldözöttek haláltáborokba szállításáért felelős Adolf Eichmannt sikerült elfogniuk – írta a Háárec című izraeli újság honlapja hétfőn.
Nyolc nácit kerestek
A Moszad történeti osztályának most megnyitott, de már 2007-ben elkészített tanulmánya szerint a szervezet összesen nyolc nácit próbált élve vagy halva kézre keríteni a második világháborúban a zsidók és az emberiség ellen elkövetett bűneik miatt, de végül csak Eichmannt sikerült elfogniuk 1960-ban Argentínában, majd törvény elé állítani Jeruzsálemben. Alois Brunnert, Eichmann segédjét 1961-ben szemtől szemben látta, de nem ölte meg a szervezet ügynöke – Damaszkuszban a Georg Fischerként élő náci maga nyitott ajtót neki. Később levélbombákkal próbálták megölni Brunnert. Az első akciót maga Jichák Samír későbbi miniszterelnök szervezte meg ellene: egy – hamis arab néven dolgozó – régi ügynököt mozgósított, és személyesen adta át neki Európában a halálos küldeményt, amelyet egy damaszkuszi postahivatalban sikeresen fel is adtak Brunner számára. Át is vette, fel is robbant, de csak a szemén sebesült meg.
Újabb levélbomba
Húsz év múlva Ausztriából adtak fel számára egy újabb levélbombát, de a szerencse ekkor is elpártolt a Moszadtól, és Brunnernek csak az ujjai sérültek meg átvételekor a postán. Eichmann segédje végül nyolcvankilenc évesen halt meg 2001-ben. Fontos célpont volt Walter Rauff SS-parancsnok, a gázkamrák elődjének megalkotója, akinek a teherautók kipufogógázával működő, „mozgó” gázkamráiban több mint százezer zsidót gyilkoltak meg. Őt elfogták a háború után az amerikaiak, de Szíriába szökött, ahol a hadsereg hírszerző tanácsadója lett. 1949-ben Olaszországba, majd onnan Chilébe távozott, ahol 1962-ben letartóztatták. Azonban megtagadták kiadatását Németországnak, és szabadon engedték. 1978-ban került a Moszad listájára, amikor – néhány éves szünet után – Menáhem Begin miniszterelnöksége idején felújították a nácik elleni vadászatot.